2012. május 2., szerda

Tegnap nagyon megsértődtem. Délben jól esett volna egy pisi, mivel délelőtt egyedül voltam (végre alhattam egy kiadósat), amikor hazajött az embertárs, egészen megörültem neki. Hozta a pórázt és volt is kedvem menni. Nem akarom neki ezt a burkolatot szóvá tenni, de felháborító, ahogy kicsúszkálnak alólam a lábaim. Jó..ha lassabban mozognék, talán nem így lenne, de nekem sietnem kellett. Megcsúsztam és a lábaim 4 irányba mentek szét. Amikor meghallottam a nevetést, akkor nagyon zabos lettem.  És akkor éreztem, hogy mindennek van határa. Visszamentem a helyemre és utána könyöröghetett, cibálhatott én már tudtam, hogy nem fogok kimenni vele sétálni. Majd megtanulja, hogy tartson engem tiszteletben!

Éjszaka egészen érdekes dolog történt. Azt éreztem, hogy nem biztos, hogy ezen az ágyon kell nekem aludni. Valami melegség félét éreztem, amikor láttam, hogy a gazdi szőnyeget rakott le egészen a kijáratig, azon egyáltalán nem csúszkálok. Megmondom őszintén jólesett. Éjjel kijöttem és a szőnyegen aludtam. Igy jobban hallottam, ahogy ő alszik. A szobájába még nem mentem be, mert azért mindennek van határa, de valahogy jobb volt kicsit közelebb lenni hozzá.

Reggel valami hihetetlen álmos fejjel jött és kérdezte, hogy megyünk-e. Közölte, hogy félhat van, ami nekem semmit nem jelent, de azt mondta, hogy nagyon kevesen vannak az utcán és bámészkodhatok, ha akarok. Aztán felöltözött és mentünk. Megmondom őszintén, ezt a lépcsőházi csapóajtót utálom. Még nem régóta lakom itt, de amint lehet, szóvá fogom ezt tenni.
Kimentünk és tényleg...hűvös volt..alig volt kinnt valaki, sőt, a futtatón csak egy nagyon öreg bácsi egy nagyon öreg Totó kutyával, aki biztos, hogy az Óz a nagy varázslóból való volt, mert úgy is nézett ki. A bácsi hamar elment, így csak ketten maradtunk és rohangálhattam kicsit...nagyon nagyon jól esett. Lakmároztam egy kis füvet, aztán hazajöttünk. Megint megmondta, hogy extrémen okos vagyok, ami nekem nem újdonság, de azért ő meglepődött, mert már a harmadik nap megismertem a házat, ahol lakunk. Ezen teljesen el volt alélva, amit nem értek, hát nem vagyok hülye..látom melyik kapu a miénk. Azt már látom, hogy nyerő pozícióban vagyok. Bármit teszek, el vannak tőlem ájulva. Kezdem egészen jól érezni magam. Ugye ez már így is marad?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése