Nagyon vegyes érzelmeim vannak a kutyafuttatóval kapcsolatban. Az első alkalommal nagyon korán reggel voltunk ott, senki nem volt csak mi és engem elengedtek. Annyira jól esett a futkozás  a póráz nélkül, teljesen felszabadultam. Aztán már többször is voltunk ott, mostanában naponta minimum kétszer. Találkoztam itt már mindenféle ebekkel meg a mindenféle emberbarátaikkal. Megmondom őszintén, hogy némelyiket erős fenntartással kezelem, s ez mind a kutyákra, mind a gazdáikra értendő. Vannak kifejezetten butácska példányok, amúgy lehet, hogy ez csak azért tűnik fel nekem, mert én viszont kifejezetten okos vagyok. Ezt eddig is sejtettem, de az én embertársam naponta nagyon sokszor elmondja. Amióta a többi ebbel találkoztam, már értem mire gondolhat:)

Tegnap nagyon kellemetlenül éreztem magam. Volt ott egy hatalmas német juhász, akire a gazdája azt mondta, hogy kislány. Nekem inkább a marcona amazon jutott eszembe róla. Mira a neve és elhatározta, hogy szét fog tépni. Iszonyú hangosan ordított és nekem akart jönni. Nagyon megrémültem a méretei miatt, de aztán az embertársam megvédett, Mirát pedig kikötötte a gazdája. Azt mondta, hogy emlékeztetem egy gyermekkori zaklatójára és ezért zabos ha rám néz, de azért ezt nem pontosan értem, ezen az alapon én szét akarhatnék tépni minden embert, mert azok is emlékeztetnek engem erre arra. Miután Mira harmadik kisérletet is tett, hogy meggyőződjön róla, mégsem én vagyok aki bántottam, már éreztem, hogy zabos vagyok. Felhúztam az ínyem és odakaptam neki. Utána sokkal nagyobb tisztelettel viseltetett irántam. Már látom, hogy határozottnak kell lennem.

Az a helyzet, hogy van egy mondat, amit az Ildikó minden nap elmond. Nem pontosan értem mire gondol, de azért megjegyeztem : kisasszony, te egy külön pszichológiai meg szociológiai esettanulmány vagy. Az tény, hogy kezdem megszokni a zajokat és néha már egészen el is tudok vonatkoztatni tőlük. Ilyenkor pedig magamról elfeledkezve képes vagyok bámészkodni egy kereszteződésnél, hallgatózni, szimatolgatni...megnézni a házakat az autókat...ő engedni szokta, hogy percekig ácsorogjak, amit ha csend van és nyugalom, nagyon szívesen meg is teszek.

Sértőnek találom, hogy gyávának titulál. Nem vagyok gyáva. Magamat extrémen óvatosnak nevezném inkább. Jó..nagyon extrémen. De nem vagyok gyáva, ezt kikérem magamnak. Vagy csak egy egészen kicsit...na.Najó, néha kicsit jobban:) Mindenkinek lehet valami hibája!